„Csellóművész vagyok, a színpadi játék pedig extrém vállmozgást és kényelmet igényel. Egy hagyományos szmoking számomra egy kényszerzubbony. Azt kértem az NRN csapatától, hogy tervezzenek nekem valamit, ami vizuálisan olyan, mintha egy 18. századi nemes találkozna a modern letisztultsággal, de közben úgy követi a mozgásomat, mint egy profi sportruházat. Szeme sem rebbent senkinek a stúdióban. A végeredmény egy igazi műalkotás lett: háromórás koncertet toltam le benne az égető reflektorfényben, és egy millimétert sem veszített a tartásából.”